LOADING CLOSE

Szoknyába bújt generáció

Egy anyának három nagy feladata van.

Gyermekét világra hozni, felnevelni, majd útjára engedni.

Harmincöt éves.
Elhagyta már a „krisztusi” kort.
Felsőoktatásban végzett.
Magas, sportos, jóképű.
Édesanyja egyedül nevelte.
Nála lakik.
Főznek, mosnak rá, a gondolatát is lesik.
Apja korán elhagyta őket.
Férfi nélkül nőtt fel.
Megjelenése makulátlan.
Minden megtervezett, a nyakkendőtől elkezdve a cipőfűzővel bezáróan.
Egy multinacionális cégnél középvezető.
Tele erővel (látszólag) és karriervággyal.
Főnökei megbízhatónak, szabálykövetőnek tartják.
Beosztott munkatársaival jó kapcsolatot ápol, tud megértő, együtt érző lenni, bár az utóbbi néha próbára teszi határait, türelmét.
Moziba, színházba jár.
A könnyűzenét is kedveli, de komolyzenei koncerteken is részt vesz.
Barátnője van.
Már évek óta ugyanaz a baba arcú, manöken alkatú szépség.
Egy munkahelyen dolgoznak.
Közös az érdeklődési körük.
Jól kiegészítik egymást, jól megvannak egymással.

Édesanyja néha megkérdezi erőtlenül, hogy mikor számíthat unokára. A házasságot már hozzá sem meri tenni, mert megkapta már párszor a kioktatást a papír szükségtelenségéről és ő nem vitatkozik az okos fiával, nem avatkozik bele.
Nem kívánom elemezni a fenti jelenséget. Mindannyian tudjuk, hogy a fenti kép napjainkban létezik, sőt egyre gyakoribb.

Vajon mi lehet az oka ekkora fokú bizonytalanságnak az ifjú férfiakban?

  • Talán a csonka családbaból hiányzó apai minta?
  • Talán a társagalom által sugalmazott egyre erősödő biztonsági törekvések?
  • A kényelmes „mama hotel” ?
  • A tökéletesre való törekvés, a perfekcionizmus túlzó hajtásai nyomják agyon az egészséges életösztönt, a szüleinkről való leválást?

Azt hiszem, mindannyian tudnánk a kérdésekhez hozzátenni.

Azonban csak egy kérdés megválaszolása lenne fontos:
Mi anyák, mielőtt ítélkezünk a világ felett és a külső körülményekben keressük az okokat, megtettük-e a feladatunk utolsó, nem kevésbé fontos részét, az elengedést?

Mindenki válaszoljon maga..