LOADING CLOSE

Erős nő vagyok

Te kelsz először.
Lassan, fáradtan nyújtózol, mint egy macska.
Aztán kikászálódsz az ágyból, eltámolyogsz a fürdőszobába.

A tükör könyörtelen őszinteséggel néz vissza rád.

Hajad kócos, a nyugtalan álmok minden gyötrelme arcodon és akkor beléd hasít a reggel.

Ébresztőt harsog a belső órád és agyad egyszerre fordulatszámot vált, kattogni kezd és elragad a napi teendők közé.
A készülődés monoton rutin.
A felhordott szemhéjjpúder színére sem emlékszel, mire elkészíted a reggelit.
Ezer kérdés ömlik rád, miközben elméd egy másik szöglete már az “új projekt” fóliáin jár, melynek leadási határideje vészesen közeleg.
Nem állsz meg.
Nem kérsz időt magadnak.
Gyűröd fáradhatatlanul.
Még bírod energiával, hiszen csak most indult a nap.
Autóba ülsz.
Gyerekek, óvoda, iskola, számítógép, okostelefon.
Minden megvan.
Legalább is számszakilag.
Dugóban ülsz, de nem is baj.
Száz bejövő hívás, kérdések, válaszok, problémák, megoldások.
Munkahely. Folytatódik az ámokfutás. Fel kéne “turbózni” a vérkávészintet.
Öt perc SZÜNET.
A hetedik emelet üvegajtaján kilépsz a tetőteraszra.
Szellő fújja arcodat, hajad meglebben, arcodat simítják tincseid.
Kávé a kezedben, cigi a zsebedben.
Olyan mohó sóhajtással fújod ki a füstöt, mintha a nap összes feszültségét akarnád vele kitolni magadból.
Talán sikerül is egy pillanatra kiszakadni a feladatok szorításából, de visszaránt a megcsörrenő telefon hangja. Rohanj, menj, csináld, ezt üzeni türelmetlenül és te rohansz, mész és csinálod, fejlehajtva, megállíthatatlanul.
Mert te erős vagy.
Mert bírod.
Még bírod.
Délután.
Bevásárlás. Csekkek. Gyerekek.
Főzés, vacsora. “Beszélgetés”.
Mi volt az iskolában? “Semmi”. Hm… A semmi, az jó. Legalább nincs feladat.
“De az osztálypénzt még nem adtad oda és Marci zsúrjára is légyszi vegyél ajándékot!”  – Hogyne Kicsim, így a válaszod.
“Jaj Drágám intézd már el, nekem nem lesz időm holnap, tudod, a haverokkal megyünk kicsit lazulni.”
Megígéred. Persze hogy elintézed.

Készségesen még mosolyogsz is hozzá.

Aztán csend.

Mindenki elment fürdeni, zuhanyozni.
Egyedül maradsz a konyhában.
Csak Te és a tatárjáráshoz hasonló állapotok.
Renoválni próbálsz.
Teszed azért, hogy holnapra kevesebb legyen.
A jóga óra ma este is elmaradt.
Mert annyi fontosabb dolog volt.
Mert el kellett intézni, meg kellett csinálni…

Kellett? Miért kellett?
Ki kötelezett rá?
Talán csak nem Te magadat?!
Mert egy erős nő megoldja?
Tényleg erős vagy?
Ki az erős?
Aki felvállalja, hogy testi, lelki határai vannak?
Vagy az, aki képtelen nemet mondani és önmagán átgázolva, magából mártírt csinálva megmenti a világot?
Mindenki döntse el maga…